Rengeteg embert elvarázsolt már a Dűne első része az Arrakis világával Denis Villeneuve lenyűgöző rendezésében. Most viszont február végén megjelent a második része, ami további izgalmakat rejt – és nemcsak a sztori miatt!
Több magyar színész is megjelenik a filmvásznon, többek között Pethő Kincső is, akivel történetesen a Team’Story csapatépítőkön is találkozhatsz!
Pethő Kincső több éves táncos, fellépői és színpadi rutinnal fordult a színészkedés felé, amely során számos magyar és nemzetközi projektben is láthattad már: többek között a Madách Színház Lepkegyűjtő darab Mirandájaként is, vagy a híres Vörös Veréb kegyetlen kihallgató tisztjeként is, ahol Jennifer Lawrence volt a partnere.
Most pedig egy vele készített, nagyon érdekes interjúnk keretén belül beleshetsz a Dűne 2 és a Team’Story kulisszái mögé is!
Olvass tovább az interjúért!
Figyelem: a tartalom spoilert tartalmazhat!
- Szia Kincső! Mesélj egy kicsit szerepről, a karakterről, akit alakítottál a Dűne 2 során!
Szia! Hárman voltunk ebben a szerepben, a nevünk pedig a Fremen Nun volt, amit magyarul “apácának”, vagy Fremen Papnőnek lehetne nevezni, akik a Jessica körül voltak.
Ezeknek a Fremen Papnőknek nagyon erős az elkötelezettsége és nagyon erős a bennük lévő spiritualitás. Talán ez volt az egyik legizgalmasabb része a karakternek. Nagyon erős meggyőződéssel és nagyon erős hittel vannak afelé, hogy amit ők hisznek, tesznek és gondolnak az úgy helyes és úgy jó. Talán ez volt az egyik legfontosabb, hogy a minimális megszólalási lehetőség során, amit megengedett a szerep, a tekintet és ennek a hitnek a kifejezése megjelenjen az arcon. Színészként talán az egyik legnehezebb feladat, hogy önmagában a gondolattal ki lehessen fejezni az érzéseket, hogy ez a hit és ez az elkötelezettség megvan bennem.
20 napot forgattam, úgyhogy elég sok időt töltöttem Denis Villeneuve rendezővel és a stáb körül. Sok dolog nem volt benne a filmben amit leforgattunk és leforgattak a többiek, kivágták őket. Többek között a mi szövegeinkből is csak minimális maradt, de az a pici is ami maradt, annak is a Fremen kitalált nyelv az izgalma és az érdekessége.
Ehhez a nyelvhez volt Dialoge Coach [a helyes beszédet, kiejtést segítő stábtag], akik treníroztak minket. Ez gyakorlatilag egy kitalált nyelv, saját nyelvtani szerkezettel, ami számunkra és a közönség számára sem érhető, persze számunkra minden le volt fordítva. Ez is szerintem hozzáadott a karakterhez, ez is egyfajta másságot adott, mintha egy más nép vagy nemzet lenne.
Ami a karakterépítésről eszembe jut, az a jelmezünk. Az elején úgy volt, hogy le leszünk fátylazva – viszont végül úgy döntöttek, hogy látszódjon az arcunk. Ez egyfajta papnő zártság, hogy tényleg csak a tekintet és a szem látszik. Rajtunk voltak ezek a nagy barna anyagok, amik hozták a sivatagi feeling-et, amivel ezt az éghajlatot el lehet viselni. Az anyagok súlya, esése miatt nehéz benne mozogni, lépni, ráadásul nagyon meleg is volt a forgatás alatt, és erre jött rá még a vastag anyag.
- Hogyan élted meg a Dűne 2-ben való szereplést? Milyen volt részt venni egy ilyen nagyszabású projektben?
Rettenetesen különleges! A rendezőhöz, Denis Villeneuve-höz másodszor volt szerencsém – a Blade Runner második részében is találkoztunk már. Ott a koreográfus mellett voltam koreográfus asszisztens, mert voltak benne indiai mozgások, amiben én jártas vagyok.
Nagyon jó vele együtt dolgozni, mert nagyon közvetlen. A legelső napon találkoztunk, amikor egy nagyon pici, zárt térben forgattunk, erről Portik Adorján Art Designerrel is adtunk együtt interjút.
Az az a jelenet, amikor megitatják Jessicával a kék folyadékot, és látomásai lesznek. Megkapja a tudást, hogy a női ágon minden bölcsességre emlékszik, amit majd tovább ad a gyerekének is.
Amikor ezt forgattuk, hogy megissza, akkor egy nagyon szűk térben voltunk, ahová csak mászva tudtunk bemenni. Az első napon gyakorlatilag rugdostuk egymást, mivel olyan kicsi volt a hely. Persze erre azért volt szükség, hogy egészen közelről, nagyon kis térben tudjanak jó felvételeket csinálni rólunk.
Ez egy nagyon nagy élmény volt, mert a főszereplő Rebecca Fergusonnal is akkor találkoztam először és egymás mellett ültünk. Valószínűleg ez a közelség, az intimitás adta meg a hangulatot az egész forgatásnak az első napon. Akkor találkoztam először a két Fremen kolléganőmmel is, Rebeccával és a rendezővel is, és akkor még Javier Bardem is ott volt. Greg-et is nagyon kedveltem, az operatőrt, és volt lehetőségem belekukkantani a monitorba is, hogy mit veszünk fel, olyan közel voltunk egymáshoz.
Nagyon izgalmassá és emberivé tette ezt az egész első találkozást és megalapozta az egésznek a hangulatát. Elég bátor voltam olyan szempontból, hogy kérdezgettem a rendezőt a 20 nap forgatás alatt, megkérdeztem a véleményéről és később instruált is.
Azt már korábbi forgatások alatt is megtanultam, hogy ha az ember egyéb kommunikációba is keveredik a rendezővel, akkor látszik, hogy érdeklődik és jól meg akarja csinálni. Utána már sokkal könnyebb kérdezni tőle. Ez egy nagyon jó kis indító volt.
Ilyen forgatásokkor az embernek van trailer-e, kocsija ahol lakik, teljesen ki vagyunk szolgálva. Voltak olyan napok is, amikor kivittek az Origo Filmstúdióba, mivel ott forgattunk, de nem jutottam sorra. Akkor bejártunk a forgatásokra a két Fremen kolléganőmmel, akikkel nagyon jóba lettünk: az egyik egy iráni, a másik egy brit lány. Ez a 20 nap teljesen más volt mint a korábbi élményeim, nagyon sok mindent láthattam abból adódóan, hogy egy csomó időt töltöttem a többiekkel.
- Miben különbözik a Dűne 2-ben játszott karaktered a korábbi szerepeidtől, és milyen kihívásokat jelentett számodra?
Nagyon jó volt, hogy nem kellett gonoszt játszanom, [nevetés] bár persze meg lehet kérdőjelezni, hogy az ő meggyőződésük az minden oldalról biztos lábakon áll-e.
Az egyik nagy különbség az az volt, hogy ez egy nagyon spirituális szerep, ami hozzám nagyon közel állt, nagyon érdekelnek az ilyen dolgok. Bár apácát már játszottam, de az a katolikus vonal volt.
A kihívásról pedig már meséltem is, hogy a minimális szöveg, ami nem is érthető emberi nyelv, hogy a tekintettel és az arcjátékkal kellett kifejezni mindent, hiszen mi színészek azért szeretünk beszélni [nevetés], úgyhogy nehéz így visszafogni magunkat! A ruhaviselet sem volt könnyű, nemcsak a meleg és a hő, hanem a súlya miatt is.
A Team’Story-s projektektől nagyon különbözik. Teljesen más a kettő, hiszen a Team’Story csapatépítők során, ahol nagyon sokat improvizálunk, de egy ilyen nagyszabású amerikai filmben, ahol a rendező nagyon tudja a dolgát, erről szó sincs.
- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a Dűne 2 forgatásán?
Talán az egyik legemlékezetesebb ami eszembe jut, az ugyanezen a kis helyen történt, amikor Rebecca Ferguson, karakter szerint Jessica megissza a kék folyadékot.
Az ő elődje, akit mi támogatunk, az idős hölgy, ő Giusi Merli, egy 81 éves olasz színésznő. Amikor azt játsszuk el, hogy fennakad a szeme, akkor kapott egy kontaktlencsét, hogy folyamatosan a szeme fehérje látszódjon, hiszen ha valaki azt meg is tudja csinálni, akkor sem tudja sokáig tartani. Ez a kontaktlencse viszont megvakította őt – amíg bent volt, nem látott semmit.
Ez a 81 éves, nagyon vidám, igazi olasz nő, négykézláb járt (mert ugye mászva ki-be jártunk a szettből) és bent hagyta a kontaktlencsét, és hagyta, hogy támogassuk őt – hosszú órákon keresztül. Alázattal, mosolyogva, vidáman ki-be járt, mászva, vakon. És mindig olyan szeretettel fordult hozzánk ahogyan támogattuk őt, és mindig voltak nagyon jó hozzátett gondolatai, ötletei stb.
Ebben nekem nagyon különleges volt, hogy láthattam egy ilyen idős színésznőt, ilyen hozzáállással, alázattal és jó hangulatban forgatni, ilyen körülmények között, hiszen nagyon meleg is volt. Amikor látod, hogy valaki idősebb nálad, és így viseli, akkor azt mondod, hogy akkor nincs semmi bajod!
- Arról már meséltél, hogy milyen volt együtt dolgozni Denis Villeneuve rendezővel, de milyen volt az összhang a többi színésszel a stábban?
Akivel közvetlen kapcsolat alakult ki, az a Rebecca Ferguson volt, mert vele voltak közös jeleneteink, a többieket inkább távolabbról szemléltük, mert nem voltak benne olyan módon a jeleneteinkben. Találkoztam Timothée Chalamet-val, Zendaya-val és Javier Bardemmel is, de velük kevesebb kontaktus volt.
Rebecca Fergusonnal találkoztunk többször, és ő egy nagyon kedves személy. Nagyon jó humora van, rengeteget nevettünk, mindig voltak különböző vicces megjegyzései. Volt egy helyzet, ami nagyon megragadt bennem.
Egy kollégának szüksége volt nyelvi segítségre és ott volt mellette a tolmács, de ő nem volt vele olyan kapcsolatban kollegiálisan és barátilag, mint én – ezt pedig látta Rebecca Ferguson.
Ami nekem egy életre szóló élmény volt, az egy nagyon pici gesztus, amire ha elmesélném neki lehet, hogy nem is emlékezne, de nekem nagyon fontos volt.
Nem tudtam, hogy mit csináljak, mert nem akartam senkit átlépni, nem akartam elvenni a tolmács munkáját, de közben meg éreztem, hogy nem olyan jó a helyzet, és hogy tudnék segíteni, mert tőlem másképp fogadja, mint a tolmácstól. És neki [Rebecca Ferguson] olyan érzékeny radarjai vannak, hogy ezt egyből levette és egy fél szem mozdulattal intett nekem, hogy csináljam. Akkor mertem segíteni, és jobb lett a helyzet. Látta rajtam, hogy bizonytalan vagyok, hogy én ezt megtehetem-e, viszont ahogyan a szemével intett, egyből odamentem.
Nekem ez nagyon megmaradt vele kapcsolatban, hogy mennyire odafigyel. Nem csak egy nagy sztár, aki csak magával van elfoglalva – hiszen aki valódi színész, és azt akarja, hogy a produkció jól sikerüljön, az azt akarja, hogy minden a helyén legyen. Ezt ő meglátta, és akarta, hogy megoldódjon. Ez a szem mozdulat, ami a forgatás első két napján lehetett, határozta meg vele a viszonyomat. Úgy éreztem, hogy közvetlen lehetek vele, bármikor tudtam hozzá is fordulni, és vele tehettem meg, vele mertem megtenni azt is, hogy egy közös fotót készítsek a forgatás során, ami most a Facebook oldalamon is kint van.
- Miben különbözött a Dűne 2 forgatása a magyar filmes tapasztalataidtól?
Itt nagyon sok pénz van! [nevetés] Itt szinte bármit megtehetnek. Hosszú napokon keresztül forgatnak, például amikor Timothée Chalamet, ugye Paul lovagol a férgen, azt több, mint 40 napig forgatták. Egy magyar filmet összesen ennyi ideig forgatnak, vagy örülnek, hogy ennyi ideig forgathatnak. Az anyagiak olyan mértékben meghatározzák azt, hogy nem baj az, ha egy nap nem kerültél sorra.
Nem a csúnya anyagiakat szeretném kiemelni, de ez annyira meghatározó, hogy bármire van pénz és bármit meg lehet oldani, míg egy magyar filmben (természetesen csak azokról tudok nyilatkozni, amelyekben én is részt vettem) mindig a költségvetés a probléma. Mindig a legügyesebben kell kihozni, a legkisebb kiadásokkal, de mégis a legnagyszerűbb legyen. Ez nyilván a színészeknek nem probléma, alapvetően nem vesszük észre az anyagiakat, viszont amikor részt veszünk ilyenben és olyanban is, akkor felismerjük a különbséget.
A magyar filmeknél is, főleg a nagyjáték filmeknél is mindig teljes a stáb, de nincs olyan költségvetés, ami ilyen nagyságrendű dolgokat meg tudna engedni.
Olyanban viszont nincs különbség, vagy csak én nem vettem észre, hogy a stáb milyen kedves. Amikor forgatunk, a stáb mindig kedves, ebből a szempontból teljesen ugyanúgy működik a dolog.
Sőt, azt is elmondhatom, hogy a magyar crew-t [technikai stáb] nagyon megbecsülik, (voltak a Dűnében is) hiszen nagyon jó szakemberek. Nem véletlen, hogy sokan itt forgatnak, és nemcsak a költségvetés hatékonyságának a része, hanem amiatt is, hogy nagyon profi a technikai személyzet. Szerintem ebből az amerikai produkcióból sokat tanulhattak a magyarok is, és ez oda-vissza megy, ők is sokat tanulhattak tőlünk. Itt olyan nagy tudás van a technikai stáb részéről, hogy csodálatos kiállítású filmeket készítenek.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy ezen a részen világszínvonalat hozunk mi magyarunk. A Dűne 2 díszlet elemeit is nagy részben magyarok készítették és azok rendkívül jól ki vannak dolgozva.
- Most pedig egy kicsit áttérünk a Team’Story-ra. Mi az, amit a legjobban élvezel a Team’Story eseményeken való részvétel során?
Nagyon szeretem ezt a csapatot! Ficzere Bélával, Bajor Lilivel és Rajkai Zolival szoktunk együtt játszani, az Escobar örökség és a Capone szövetségének rejtélye sztorikban. Nagyon bírom a humorukat, a könnyedségüket, hogy rengeteget lehet a kötött szövegek mellett improvizálni, és hogy mindig a jelenhez képest reagálnak.
Minden helyzet más és más, amihez a legjobban tudnám hasonlítani az a gyerekszínház, amiben én nagyon sokat részt veszek. A gyerekeknél is nagyon sokszor kell improvizálni, kiszámíthatatlanok- míg egy felnőttet megszólítani hosszú idő, egy gyerek nagyon gyorsan reagál.
Van ebben hasonlóság, hogy folyamatosan improvizálni kell, de egy felnőttet mindig nehezebb megszólítani, nem olyan extrovertáltak. Viszont az a szuper benne, hogy mivel ez egy játék, amiben ők is részt vesznek, a felnőttekből egyszer csak kiszabadul a gyerek, olyanokká válnak, mint a gyerekszínházban a gyerekek.
Van, amikor elszabadul a pokol, és mindent kipróbálnak – néha szemtelenné válnak, a jó értelemben! Odajönnek, beszólogatnak, mondják, hogy van náluk “drog”, és kérdezik, hogy mennyiért vennénk meg, Lilivel pedig állandóan kacérkodnak a férfiak, mivel ő egy örömlányt játszik. Ez nagyon jópofa, és mindig rájövök, hogy mindenkiben ott él a gyerek, ami ki tud szabadulni – és ezt tudja elérni a Team’Story.
Annyira jó ez a játék és olyan jók a kollégák, hogy egy idő után kiszabadul mindenkiből a gyerek és megállíthatatlan a játék. Ezt nagyon szeretem.
Nagyon klassz, amit a Berci [az alapító, Hajtós Bertalan] kitalált és amilyen csapatot összerakott: a színészek és a stáb is egyaránt. Ezt nagyon jól csinálja, mindig nagyon jókedvű, mindig aktív és látom rajta a lelkesedést, és ez visz magával.
Ő egy nagyon erős motorja ennek az egésznek és a Team’Story miatta tud működni úgy, ahogyan működik. Nagyon klassz, hogy a részese lehetek ennek.
- Van olyan program vagy játékelem, ahol szívesen kipróbálnád még magad a jövőben?
Én Az Escobar örökség és a Capone szövetségének rejtélye sztorikban szoktam játszani, La Madrina és Lupo Madre szerepben.
A Viszkis sztorit még nem ismerem, így az érdekelne, és a nyomozóvacsora játékelem az, ami a legjobban vonz!
Innen is köszönjük megint Pethő Kincsőnek ezt a nagyon jókedvű interjút és a csodálatos lehetőséget, hogy betekintést nyerhettünk a Dűne 2 és a Team’Story kulisszái mögé!
Találkozz Kincsővel és szerezz felejthetetlen élményeket cégednek, munkatársaidnak a Team’Story csapatépítőivel, kérj ajánlatot most!
